A bűnbánat mint lehetőség a legjobb életünkhöz – dr. Papp Miklós atya na...

Értük szentelem magamat… - húsvét 7. vasárnapja

A mai olvasmány (ApCsel 1,15-17. 20a. 20c.-26) Krisztus tanítványának, az apostolnak alakját állítják elénk, aminek alapján megválasztják az áruló Júdás helyébe Mátyást a 12 közé, hogy legyen, aki velük együtt tanúskodjon a „feltámadásról”. Az evangéliumban (Jn 17,11b-19) pedig az Úr, az úgynevezett főpapi imában könyörög az Atyához az apostolokért. Jézus, mielőtt elválna az apostoloktól, hogy a halálba, a kereszthalálba induljon, az Atya oltalmába, védelmébe ajánlja őket. Ugyanis tudja, hogy az apostolokat veszély és ellenséges magatartás várja a „világ”, az e világ részéről. 

Itt természetesen nem arról a világról van szó, amely – minthogy Isten teremtménye – önmagában jó, hanem a sátán és a csatlósai, a rá hallgatók által uralt bűn világáról. Ezért a kétezer évvel ezelőtt elhangzott szavak - térjetek meg, tartsatok bűnbánatot, és higgyetek az Evangéliumban! - még ma is érvényesek és visszhangzanak az emberi szívekben. 

Embervoltunk helyes megvalósításával, személyiségének kibontakoztatásával az egyházon kívül szinte más nem is foglalkozik. Gyakran a szülők is a véletlenre bízzák gyermekeik nevelését, nem törődve az internet és a rossz barátok negatív befolyásával. 

A mai társadalmi helyzetben pedig azt látjuk, hogy az emberek figyelmét, érdeklődését uraló hírközlő eszközök intézményesen ássák alá a keresztény erkölcsi értékeket. Ilyen körülmények között nem könnyű talpon maradni és a jézusi normák szerint élni. Mert lehet, hogy tudom, mit kellene tenni hitem, meggyőződésem, elveim szerint, de nincs bátorságom kiállni és tanúságot tenni a krisztusi értékrend mellett, s igy a hangosabb, az erőszakosabb ideológia legyőzi akaratomat, és bár keresztény vagyok, mégis úgy élek, mintha az e-világ gyermeke lennék. 

A mai ember számára alig egy-két parancs maradt meg a tízből, amit Isten az embernek adott. Jóformán csak a "ne lopj" és a "ne hazudj" megsértése teszi az embert inkorrektté, de ezeket is ki lehet játszani, meg lehet magyarázni – gondoljuk mi –, abból kiindulva, hogy „mindenki igy tesz” mondjuk, lelkiismeretünket nyugtatva, s lassan elhallgattatva. 

Ám a keresztény egyszerűen nem simulhat bele a kis hazugságok sikátoraiba, nem élhet az e-világ által sugallt mentalitás szerint. „Te megkeresztelt pogány” – mondta az egyik plébános kifakadva, hívének magatartását látva. És akik hallották, megbotránkoztak rajta. De vajon, tényleg nem igy van, amikor egyes keresztények, úgy élnek, mint Krisztus keresztjének ellenségei? Amúgy ez a tény nem újkeletű, már Pál apostolnak is problémát jelentett ez a kettőség, a Filippieknek írja: „Hiszen – mint már többször mondtam, most meg könnyek közt mondom – sokan úgy élnek, mint Krisztus keresztjének ellenségei” (3,18). Pedig ügyeskedéssel, méricskéléssel, önigazolással nem sokra megyünk. A földiélet túl rövid ahhoz, hogy kísérletezzünk. 

Talán túlságosan nehéznek tűnik a követelmény, amit Jézus kér tőlünk: "Legyetek tökéletesek"? Ma nem népszerű ezzel az igényességgel az emberek elé állni egy lelkipásztornak. És mégis meg kell tennie, mert ami szép, az nehézségek árán születik, ami értékes és maradandó, azért áldozatot kell hoznunk. Az üdvösség ingyenes, de nem olcsó. Szent Máté evangélista írja: „A mennyek országa Keresztelő János napjaitól mostanáig erőszakot szenved, és az erőszakosak ragadják el azt” (Mt 11,12). Ugyan is a felületes, csak a szórakozásra, a kényelemre beállított, áldozat mentes élet elsekélyesedik, kiég, nem talál igazi boldogságot. A kereszténynek itt, a földön, az árral szemben kell úsznia, ha az örök üdvösséget, az örök boldogságot elakarja nyerni. 

Európa és benne a mi országunk is újra missziós területté vált. Az elmúlt évtizedekben meggyengült az Evangélium terjedésének a lendülete. A világ más pontjain virágzik a kereszténység, a régi civilizált országok azonban lélekért kiáltanak. A történelem bűnei már-már lehetetlenné teszik, hogy az ember megtalálja a tiszta hangot, a tiszta forrást. Isten jelenlétének felismerésére azonban látó szemre, az élő hit szemére van szükség. Blaise Pascal tapasztalata, hogy Isten nem a filozófusok Istene, hanem a szívükben szegényeké, a derűseké, az egyszerűeké. Akkor leszünk ilyenek, ha vállaljuk emberlétünket, és teljesítjük természetfeletti hivatásunkat. 

Az Úr Jézus szerint az apostolok nem tartoznak, s mi sem tartozhatunk a bűnös világhoz – „nem a világból valók” –, és éppen ezért „a világ gyűlölte őket”. Mégis ebben a világban kell élnünk és teljesítenünk küldetésünket, Jézus ezért mondja az Atyának: „Nem azt kérem tőled, hogy vedd el őket a világból, hanem hogy óvd meg őket a gonosztól”. 

Ez az ima meghatározza minden idők krisztuskövetőjének a magatartását: a világban marad, hogy azt kereszténnyé tegye, de nem engedi, hogy e világ csábításai megejtsék, nem fél gyűlöletétől sem. Ez a magatartás a biztosítéka annak, hogy nem tartozik ehhez a világhoz.

A világ csábításai közül a legfélelmetesebb, amely meghamisítva a lelkiismeret szavát, az embert a pusztulásba sodorja. Ezért kéri Jézus az Atyától: „Szenteld meg őket az igazságban, mert hiszen tanításod igazság”. Az Istentől származó igazságnak – Isten szavának – kell az apostolokat megkülönböztetnie és a világ tévedéseitől megóvnia. 

„Szenteld meg őket az igazságban”, hogy egészen Isten szolgálatáért éljenek. Ez a „consecratio”, a felszentelés egyrészt elválasztja őket a megszentségtelenített világtól, másrészt viszont az igazságnak szenteli őket: ha kell, ezért az igazságért önmagukat is fel kell áldozniuk Mesterük példájára, aki értük szentelte magát egészen a kereszten való feláldozásáig, halálig. Ezt jelentik ezek a szavak: „Értük szentelem magam, hogy ők is szentek legyenek az igazságban”. 

Igazából ez kellene legyen minden pap és krisztus követő, minden öntudatos hivő keresztény jelmondata, amihez igazítja életét. Igaz, ezt megvalósítani, megélni nap mint nap, nem könnyű, különösen, ha olykor „kétéltű” keresztényekkel, energia vámpír lelkekkel, hozza össze őt az élet, de Mesterét követve, mégis meg kell tennie, mert ez az egyetlen járható út az örök boldogság felé… 

A keresztény nem állhat tétlenül a világ sorsa láttán. Nem élhet úgy, mintha nem is létezne mindaz, amit hisz és vall és amire gyermekkorában megtanították, vagy felnőtt korában öntudatosan sajátított el. A kereszténység nemcsak elmélet, hanem elsősorban élet! És minden életnek, amit őszintén és szenvedélyesen élnek, van kisugárzása, kell hogy legyen kisugárzása. 

Jézus élete az egész világot napjainkig áthatja, az Ő hatása alá került Assisibéli fiatal ember, Ferenc, már több, mint 800 éve tartja vonzáskörébe férfiak és nők sokaságát. Az Úr Jézus eljött, és itt is van közöttünk, de lelki hatásaiban rajtunk keresztül akarja megszentelni a világot: „Értük szentelem magam, hogy ők is szentek legyenek”. 

Ezt kell nekünk folytatni. Beállni a próféták és a szentek sorába, és élni a megérintettséget az Isten Szavától, Isten Szeretetétől, Krisztus Urunk életpéldájától. Ne csak a fejünkkel tudjuk, mi a keresztény élet, hanem eltökélt szándékkal, erős akarattal tudjunk elindulni, ha kell; tudjunk jövendölni, ha kell; tudjunk cselekedni vagy éppen csendben maradni. 

És ha mindent megtettünk, a többit bízzuk az Úrra. Ő számít ránk és milyen jó tudni, hogy mi számíthatunk ő rá. És amint sokak imáját hordozzuk, úgy sokak üdvösségét is elérhetjük. Az egyház ősi tapasztalata, hogy a keresztények mentik meg a világot. Mert ami a testben a lélek, azok a keresztények a világban. Nekünk úgy kell ragyognunk a világ változásai közepette, mint a csillagoknak a mindenségben.

A keresztény élet tehát nem passzivitás, nem „édes” semmittevés, nem is a jól informáltság nyugalma, hanem az Istenért és az emberek üdvösségéért átadott, értük szentelt élet. Minket küld az Isten: Menjetek és hirdessétek, menjetek és tanítsatok, menjetek és legyetek tanúim! Akiben Krisztus él, ott Krisztus cselekszik. Egy átadott életforma következtében megtapasztalhatjuk, amit Pál apostol is, hogy „élek, de már nem én élek, hanem Krisztus él bennem”. 

Istennek gondja van a világra. A magvető állandóan szórja, veti a magot. A láthatatlan világ jeleket, nyomokat hagyott a természetben, magában az emberben, és továbbra is szinte elárasztja kegyelmével a teremtményeket. Isten mindent megtett értünk, most rajtunk a sor. Most nekünk kell IGENT mondanunk, miként tette annak idején a fiatal názáreti lány: Mária. 

A világ hálátlan, a jót természetesnek veszi, és a maga útján jár. De bármennyire is távolodik, Isten szereti a világot, és rajtunk keresztül akarja újra meg újra megszólítani, a szívére beszélni, boldogsága érdekében jobb belátásra bírni. Ha a fejlett országokban és ma már nálunk is, kicsinyke nyáj lett a kereszténység, Istennel mégis nagyra képes. Nála a számarányok nem jelentenek semmit, csak a hűség és az elkötelezettség számít. Egy kis létszámú, bátor keresztény közösség is nagy dolgokra lehet képes Isten segítségével. A feltétel azonban adott: csak Krisztusra tekintve, életpéldáját követve, tanítását megtartva, szentségeiből táplálkozva élhetünk, s lehet sikeres az életünk. 

Milyen jövője van a kereszténységnek? Lesznek még követői Jézus Krisztusnak egy szekularizált, elvilágiasodott, új Európában? Az egyház a történelemben, az „értük szentelem magamat” jelmondattal élő fiai és lányai által, mindig újjá tudott születni, mert alapja és forrása maga az Isten. 

A hívő ember érezheti magát kicsinek, de magára hagyottnak nem. Az evangélium szőlőjében bőven van munka. Feladatunk, életünk és környezetünk megszentelése. Nem szabad elkeserednünk. Krisztus velünk van, emeljük fel fejünket. Bár a világ teli van hirdetésekkel, reklámokkal és magához csábítja az embereket, tudjuk: keresztény hivatásunk továbbadásában a legjobb reklám az élet példája.

Jézus Krisztus minden idők keresztényéért imádkozott, így értem és érted is, aki e sorokat olvasod. Teszek-e, teszel-e valamit azért, hogy ez a Főpapi ima megteremhesse a maga gyümölcsét? Hiszen Isten semmit nem akar ránk erőltetni, együttműködésünket várja, mint annak idején a Máriáét. Részemről tegyek meg mindent, hogy Krisztus imája áldás legyen és ne átok, ne vádló egykoron. 

Befejezésül Sík Sándor, a pap költő idevágó versét szeretném idézni, melynek címé: 

Ments meg Uram!

A virágtalan, gyümölcstelen ágtól,

A meddőségtől, lanyhaságtól,

A naptalan és esőtelen égtől:

Ments meg Uram a szürkeségtől!

Édes az ifjak méntás koszorúja,

Fehér öregek aranyos borúja,

Virága van tavasznak, télnek:

Ne engedj Uram koravénnek!

 

Csak attól ments meg, keresők Barátja,

Hogy ne nézzek se előre, se hátra.

Tartsd rajtam szent, nyugtalan ujjad,

Ne tűrd, Uram, hogy bezáruljak!

 

Ne hagyj Uram megülepednem,

Sem eszmében, sem kényelemben.

Ne tűrj megállni az ostoba van-nál,

S nem vágyni többre kis mái magamnál.

 

Ha jönni talál olyan óra,

Hogy megzökkenne vágyam mutatója,

Kezem kezedben ha kezdene hűlni,

Más örömén ha nem tudnék örülni,

 

Ha elapadna könnyem a más bűnén,

A minden mozgást érezni ha szűnném,

Az a nap Uram hadd legyen a végső:

Szabadíts meg a szürkeségtől! 

Az Esztelneki Ferences Plébánia Hirdetése HÚSVÉT 7. vasárnapján

 

CSÍKSOMLYÓI PÜNKÖSDI BÚCSÚ PROGRAMJA

CSÍKSOMLYÓI PÜNKÖSDI BÚCSÚ PROGRAMJA 

Követni foglak!

80 kegyhely: hogy a Megváltás történetének emlékét megőrizzük és jelenva...

Esztelnek

Esztelneki EMLÉKEZTETŐ a vasárnap szentmiséket illetően

Amint többször is hirdettük húsvét 7. vasárnapján (május 12-én) a szentmisék sorrendjében változás történik az elsőáldozás miatt. 

Kivételesen az első szentmise 9:30-tól a ferences templomban lesz.

Második szentmise 11 órától a plébánia templomba lesz, ennek keretében a gyerekek, akik fölkészültek rá, első szentáldozáshoz járulnak.

A kurtapataki szentmise a megszokott időben (12:30) lesz.  

Az Esztelneki Ferences Plébánia Hirdetése HÚSVÉT 6. vasárnapján

 

Maradjatok bennem, akkor én is bennetek maradok - Húsvét 5. vasárnapja

Kép forrás helye itt érhető el

Az imént felolvasott evangéliumi szakaszban mondja Jézus: „Én vagyok az igazi szőlőtő, és Atyám a szőlőműves… Maradjatok bennem, akkor én is bennetek maradok. Miként a szőlővessző nem hozhat gyümölcsöt magától, ha nem marad a szőlőtőn, úgy ti sem, ha nem maradtok bennem” (Jn. 15, 1. 4.).
Elképzelhető ennél személyesebb és bensőségesebb kapcsolat Isten és ember között? A szőlővesszők és a szőlőtő rostjai azonosak. Az életképesség, az erő és a tápanyag akadály nélkül és folyamatosan jut a gyökérből a vesszőkbe. Ilyen kellene, hogy legyen az öntudatos kereszténynek Krisztussal való kapcsolata is, amennyiben Benne lakozik, és Tőle veszi táplálékát.

De hogyan történik az igazi szőlőtő életének, éltető nedvének átáradása a szőlővesszőkbe, vagyis belénk? – tehetjük föl a kérdést. Először is a személyes hit gyakorlásán keresztül: "Hit nélkül lehetetlen Istennek tetszeni..." (Zsid 11:6), mert a hit az, ami összeköt bennünket az isteni erővel és tesz alkalmassá a sötétség erőivel való küzdelemre. "Az a győzelem, mely legyőzte a világot, a mi hitünk" (1Jn 5:4).

Másodszor az Ige, vagyis a Bibliában leirt krisztusi tanítás által: „Ti már tiszták vagytok a tanítás által, amelyet hirdettem nektek” (Jn. 15, 4) – mondja Jézus. Azután válaszul gazdagon kapja az élet nedvét az imádságra: „Ha bennem maradtok, és tanításom is bennetek marad, akkor bármit akartok, kérjétek, és megkapjátok”(Jn. 15. 8) – állítja az Úr. És az Ő követői elsősorban, és mindennek felett Őt akarják, Őt kérik, mint az emmauszi tanítványok, hogy maradjon náluk, maradjon őbennük.

Végül, ha nem is szól róla a felolvasott evangéliumi részlet, de már maga a szőlőtő képe is emlékeztet rá, hogy szinte el sem képzelhető mértékig és gazdagságban adja Krisztus Urunk az Ő életét – a kenyér és a bor külső színe alatt – az utolsó vacsorán, az oltáriszentségben a vesszőknek, azaz követőinek, akiket a keresztségben önmagába oltott.

Az Úr Jézus a mai evangéliumi szakaszban erőteljesen hangsúlyozza, hogy nincs megváltás, nincs természetfeletti élet, nincs kegyelem másképp, csak Őbelé oltva, Őbenne és Őáltala élve. Mindannyian jól tudjuk, hogy a szőlővesszőben nincs élet, gyümölcsöt sem hozhat, ha nincs eleven, élő kapcsolatban a szőlőtővel. Ehhez hasonlóan, az emberek üdvösségének és megszentelődésének elengedhetetlen feltétele az a rendkívüli szoros kapcsolat, amelyet Jézus akart teremteni önmaga és az emberek között. „Maradjatok bennem, akkor én is bennetek maradok”, vagyis: minél szorosabban egyesül a hívő ember Krisztussal, tudniillik a szentségek vétele, a bensőségesen végzett ima, a szeretet és a jócselekedetek gyakorlása által, Krisztus annál inkább benne marad, és általa dicsőíti meg a Mennyei Atyát.
 
A keresztény így nemcsak élő szőlővessző lesz, hanem gazdagon termi az életszentség gyümölcseit, vagy Pál apostol szavaival élve, a Lélek gyümölcseit, ami nem más, mint a szeretet, öröm, békesség, türelem, kedvesség jóság, hűség, szelídség, önmegtartóztatás (Gal. 5,22). Mindegyik gyümölcsről külön himnuszt lehetne zengeni, hisz belőlük él a világ, s mi mindannyian. Épen ezért tudatosítanunk kell, hogy ha egyszer egészen kifogynának a világból ezek a gyümölcsök, akkor ez a világ, siralomházzá válnék. Ellenben, ha arra törekszünk, hogy a Lélek gyümölcseit teremjük, és bő termést hozzunk, akkor ezzel megdicsőítjük a Mennyei Atyát is. „Azáltal dicsőül meg Atyám, hogy bő termést hoztok”(Jn 15, 8).
 
Mutassuk meg a világnak, hogy mit jelent szőlővesszőnek lenni és teremni mindazokat a gyümölcsöket, amelyek után ma is milliók vágyakoznak! És ne ijedjünk meg, hogyha ennek érdekében meg kell ismerkednünk a szőlőmetsző kés okozta fájdalommal. Mert mindazt a szőlővesszőt, amely gyümölcsöt terem, előbb megtisztítják, hogy még több termést hozzon. A metszőkés használata fájdalommal jár, nyomában kibuggyan a szőlővesszőn is a „könny”. De az áldása, a még több gyümölcs.
Tehát a Szőlőművesnek, a mi Mennyei Atyának nem a lemetszett és tűzre vetett szőlővesszőkben telik öröme, hanem azokban, amelyek sok gyümölcsöt teremnek.

Május Királynőjének, az Esztelneki Madonnának és templomunk védőszentjének, Szent György vértanúnak közbenjárására, az Isten kegyelme óvjon bennünket, hogy akár a baj és szenvedés, akár a túlságos gondtalanság vagy közömbösség hatása alatt terméketlen szőlővesszőkké váljunk.

Az Esztelneki Ferences Plébánia Hirdetése HÚSVÉT 5. vasárnapján

 

Seminarium Incarnatæ Sapientiæ jelenleg itt van: Szent Mihály Római Katolikus Székesegyház - Gyulafehérvár

 „Istenem! Te megvizsgáltál és jól ismersz engemet...” – 139 (138). zsoltár a nagyszombati liturgiában.

Jellegzetesen közép-európai, de leginkább erdélyi szokás a nagyszombati vigília keretében az eucharisztia liturgiáját és a szentáldozást követő szent sírnál történő feltámadási szertartás, amelynek keretében felcsendül a zsoltárok egyik legszebbje, a 139 (138). zsoltár.

A csíkmadarasi Petres Mónika férjével együtt énekelt egy nagyon régi Máriaéneket.

Sárkányölő Szent György vértanú – Ferences templom és kolostor védőszentje – Esztelnek

A fölséges és dicsőséges Isten kegyelméből megünnepelhettük templomunk, kolostorunk és templomi közösségünk védőszentjének, Sárkányölő Szent György vértanúnak a napját. Szerény ünneplésünk lényegére az evangélium szavai világítanak rá: „Mindazt, aki megvall engem az emberek előtt, én is megvallom Atyám előtt, aki a mennyekben van.” (Mt 10,32)

Április 24-én, a délelőtt 11 órakor kezdődő búcsús szentmisén, több mint 20 egyházmegyés és ferencespap, valamint szerzetes volt jelen, a főesperes úrral és a tartományfőnök atyával az élen. A hívek jelenléte eléggé visszafogott volt, bár idegenből, más településekről is érkeztek zarándokok, a község elöljáróival és a megyei szenátorral az élen. 

A szentmise főcelebránsa a Szent István királyról nevezett Erdélyi Ferences Rendtartomány előjárója, Erik testvér, ünnepi Ige hirdetője pedig Székelyudvarhelyről Csáki Fülöp testvér volt. Az ő búcsús beszédét olvashatjuk az alábbiakban. Hálás köszönet neki az értékes és megfontolandó gondolatokért. Adja az Úristen, hogy szívünkbe gyökeret verjenek és a mindennapi életben „sárkányainkat” legyőzve gyümölcsöt teremjenek. 

 +++

Főtisztelendő Paptestvérek; Krisztusban kedves Hívek! 

Kép forrás helye 

Ma e ferences templom és közösség védőszentjét Szent Györgyöt ünnepeljük és kérjük az ő közbenjárását. Minden ünnep egyben arra is hív, hogy a rohanásban megálljunk és elgondolkodjunk gyökereinken, hagyományainkon. 

Szent György a 3. században élt és életéről elég kevés adat maradt fenn (magas rangú katonatiszt volt, aki előre léptetés árán se volt hajlandó megtagadni hitét és ezért kivégezték), tisztelete, már a 4. századtól élő és népünk körében is nagy tiszteletnek örvend (Székelyföldön is több templom és közösség védőszentje). Meglepő, hogy egy 1700 évvel ezelőtt élt szentet ma is tisztelünk, évek alatt nem kopott ki a hozzá való fohászkodás. 

Van-e ma, a 21.sz emberéhez, hozzánk üzenete? Keresztény, hitvalló élete tud-e inspirálni? 

Szent Györgyöt szokás sárkányölőnek is nevezni, mert a legenda szerint legyőzve a sárkányt és így megszabadította Silena város lakóit.

Legenda: Silena városa közelében volt egy tó, s abban lakott egy mérges sárkány. Már többször megfutamította a népet, amikor az fegyveresen ellene vonult. Így hát a polgárok naponta két juhot adtak neki. Amikor a juhok megfogyatkoztak, megegyeztek, hogy naponta egy embert áldoznak a szörnynek. Hogy eldöntsék, ki legyen az áldozat, sorsot vetettek, mely alól senki sem vonhatta ki magát. Amikor már a városnak szinte minden ifja és leánya áldozatul esett, történt, hogy a sors a király leányára esett. 

A leány könnyezve ment a tóhoz. És akkor Szent György arra jött lóháton. Megkérdezte, mi baja van. A lány így válaszolt: „Jó ifjú, szállj gyorsan lovadra, és sietve fuss el innen!” – és elbeszélt neki mindent. Ő pedig ezt mondta: „Ne félj, segíteni fogok rajtad Krisztus nevében.” Még beszéltek, amikor a sárkány kiemelte fejét a tóból. A leány reszketett a félelemtől, György azonban lovára pattant, keresztet vetett magára, és szembe lovagolt a sárkánnyal, amely rárontott. György nagy erővel megforgatta lándzsáját, Istennek ajánlotta magát, és olyan súlyos csapást mért a sárkányra, hogy az a földre zuhant. A király és a város népe is megtértek Szent György hitét látva. 

Kétségkívül, a mi világunkban és életünkben is vannak ilyen sárkányok, amik sokakat elnyelnek, amik a békét, az egyetértést nyelik el. A függőségek, amelyek időt, kapcsolatokat, házasságokat nyelnek el. Ideológiai áramlatok, amelyek nemcsak embereket, hanem népeket sodornak magukkal. Van bőven, a mi életünkben is sárkány. 

Lelki fejlődésünk, lelki életünk szempontjából két erős sárkány:

1.  Sátán (Diabolosz)

Katekizmus: Gonosz nem valami elvont fogalom, hanem személyt jelent, a Sátánt, a Gonoszt jelenti, az angyalt, aki szembeszegül Istennel. (2852) hazug és a hazugság atyja (Jn 8,44), "Sátán, aki félrevezeti az egész földkerekséget" (Jel 12,9) 

Neve is mutatja, hogy milyen a gonosz - A görögben dia-bolosz, az, aki szétszór, össze vissza dobálja azt, ami együtt volt, ami egységben volt "keresztbe fekszik" Isten terve és a Krisztusban beteljesedett "üdvözítő mű" útjában (2851). 

A diabolosz, a gonosz azon munkálkodik, hogy keresztbe tegyen, hogy szétszórja, ami egyben van. Szétdobálja az ember és Isten kapcsolatot, az ember és ember közötti kapcsolatot. Állandóan azon dolgozik, hogy elszakítson Istentől és egymástól. Egyedüli célja, hogy elfordítson Istentől. Nem kell annyit foglalkozni Istennel, legyen minden fontosabb, mint az Istennel való kapcsolat. Nincs idő megállni Isten előtt, nincs idő elgondolkodni, futni kell, tenni kell, megfelelni kell. Mindig valami olyanra tereli a figyelmet, ami nem a legfontosabb. (vö. Varga László: Főparancs) Érezzük, tapasztaljuk, hogy nemcsak a világban zajlik háború, hanem egy szellemi harcnak is a részesei vagyunk. A gonosz szétdobál, káoszt kelt az élet minden területén: harc folyik az élet ellen, abortusz, eutanázia, Harc folyik az identitás ellen, férfi vagy nő, a család ellen, a torz szabadság nevében csak növekszik a függőségek tárháza és a függőséggel küszködők száma. Mintha minden esne szét darabjaira: az ember, a család, a közösségek, az egyház, a világ. 

2. (sárkány) Középszerű, lanyha kereszténység

Nagyon erős sárkány és egyre inkább veszélyesnek tűnik... 

Karl Barth mondta valahol, hogy „az evangéliumra (és így a hiteles kereszténységre) a legnagyobb veszélyt nem az jelenti, hogy elutasítják, hanem hogy kényelmesen elfogadják, mint minden mást, és birtokolják, mint minden mást, amit birtokolunk”. Az evangéliumra nézve a legnagyobb veszély az, hogy megszelídítjük és irányítjuk, és saját önző vágyaink és céljaink szolgálatába állítjuk. Így elveszti a vágó élét; unalmassá válik. 

A keresztény értékeinkre büszkék vagyunk, ha szóba kerül, de az életünkön ez már nem látszik. Büszkék vagyunk épített örökségünkre, templomainkra, de egyre üresebbek a templomok, nincs ki megtöltse (lásd. nyugat templomai: kocsma, hotel...). Mintha félnénk keresztények lenni, megvallani hitünket. Sodor el az ár, popkultúra, a média. Inkább a világnak akarunk tetszeni, mint Istennek. Nagy átlagban langyos keresztények vagyunk, vagy ahogyan Ferenc pápa fogalmaz: fotel keresztények, akik kényelemben éljük a kereszténységünket. 

A ma hallott evangéliumot párhuzamba hozva a valóságunkkal elgondolkodtatott. pl. Európa sok országban eltávolították a kereszteket a falakról, hogy más vallású embereket ne sértsen. Vajon, az életünkből is nem távolítottuk el egészen a kereszteket? A mai evangéliumban (Lk 9,23-26) Jézus azt mondja, „aki követni akar, tagadja meg önmagát és vegye fel mindennap keresztjét.” Mintha egyre inkább távolodnánk Krisztus keresztjétől, már nem igazán vonz, hogy Krisztus tanítványai legyünk, egyszerűbbnek tűnik egy langyos, világgal megalkuvó élet, mint Krisztussal megélt, hiteles keresztény élet. Hasonlóan a pogányokhoz, sok keresztény számára is botrány lett a kereszt, pedig nincs más út az üdvösségre...

Kedves Testvérek! Két veszélyes sárkány a világunkban, az életünkben, a mindennapjainkban: a Sátán és a lanyhaság. Nagyon egyértelműek Jézus szavai a mai evangéliumban: „Mit használ az embernek, ha az egész világot megnyeri is, önmagát azonban elveszíti, és romlásba dönti? Aki ugyanis szégyell engem és szégyelli tanításomat, azt az Emberfia is szégyellni fogja.” 

Nem annyira akarjuk észrevenni, de nagy harcban állunk mi is, sok sárkány tör, a mi életünkre is. Szent György bátorságára és hitére egyre nagyobb szükség lesz, hogy merjünk szembeszegülni, harcolni. Ha meg akarjuk vallani az Emberfiát, akkor elkerülhetetlen, hogy ne kerüljünk mi is szembe a politikával, a fősodrú médiával, olykor testvéreinkkel. Mert, aki másképp mer gondolkodni, azt kizárják, megbüntetik, félelmet keltenek benne. Aki ugyanis szégyell engem és szégyelli tanításomat, azt az Emberfia is szégyellni fogja.

Mennyire aktuális ma is Sárkányölő Szent György példája, aki Krisztus nevében harcba mert szállni a sárkánnyal, hogy másokat is megmentsen. Erre a harcra bátorít Szent György, hogy ne féljünk és ne szégyelljük a hitünket, hanem merjünk, szembe szállni a sárkányainkkal. 

Kérjük Szent György közbenjárását, hogy legyen harcainkban bátorítónk és védelmezőnk, hogy mi is egykor győztesen kerülhessünk ki ebből a harcból, elnyerve a győztesnek járó jutalmat, ami maga az Isten. 

Sárkányölő Szent György könyörögj érettünk. 

Kárpát-medence - Gyertyános, Esztelnek egykori csángótelepe 2022.02.13