ReQuiem.
„A családomért, a családodért, a barátokért, és minden emberért”. »–› Akkor tudjuk meg, mi a halál, ha olyasvalakit veszítünk el, akit nagyon szerettünk. A halálélmény lesújt bennünket, kétséget támaszt bennünk önmagunk és minden iránt, amit eddig magától értetődőnek tartottunk. Átalakulásra kényszerít, ha akarjuk, ha nem. Különösen a közeli családtag – szülő, társ vagy gyermek – halála változtatja meg végérvényesen az itt maradó életét. Ez a változás sok esetben az egész életformára kiterjed, de a lelkiállapotra mindenképpen. A veszteség tudomásulvétele és elfogadása sok szenvedéssel jár, ami a gyászolót mélységesen kimeríti. Tudomásul kell venni, hogy a halottal együtt elvesztettük saját életünk egy részét is. A véglegesen lezárult kapcsolat befejezetlensége kibírhatatlannak tűnik. A feszültség nyomása átmenetileg enyhül a sírástól, a múlt történéseinek fölemlegetésétől, a közös visszaemlékezésektől.
Ha meghal valaki, akit szeretünk, ez nemcsak hogy előrevetíti a saját halálunkat …
több